Hogyan ismerhető fel a lónál a gyomorfekély?
Mivel nincsenek miden kétséget kizáró módon csak gyomorfekélyre vagy gyomorgyulladásra utaló specifikus tünetek, nagyon fontos, hogy a lovat gondozó ember pontosan figyelje meg az állat viselkedését, táplálékfelvételét és az állat testének jelzéseit.
Ide tartozik az étvágycsökkenés, a súlyveszteség, az ebből adódó teljesítménycsökkenés és a fakó szőr.
A viselkedés megváltozása is ide tartozik.
A lovak és a pónilovak szeretik, ha a nap mindig ugyanúgy zajlik le.
A napi rutin fontos része az üdvözlés, amikor belépünk a lovardába.
Ha egy ló erre a rituáléra nem jelenik meg, hanem helyette inkább látványosan félrehúzódik, akkor ez azt mutatja, hogy a lóval valami nincs rendben.
A ló viselkedése úgy is megváltozhat, hogy az egyébként szelíd és szófogadó ló hirtelen haragosan és agresszívan reagál.
Egyébként az is lehetséges, hogy az egyes lovak viselkedésének megváltozása csak munka közben válik láthatóvá, és nem tűnik fel már a reggeli ellenőrzéskor.
Az állat megfigyelésével kapcsolatban elmondható, hogy az alábbi tünetek a betegség súlyosabb lefolyására utalnak:
- Fogcsikorgatás
- gyomorgörcsök
- túlzott nyáladzás
- levegőnyelés
Nagyon fontos:
Natürlich können die hier genannten Symptome auch auf andere tiergesundheitliche Probleme hindeuten.
Ezért döntő fontosságú, hogy a megfigyelés és a vizsgálat során gondosan járjunk el, hogy nehogy elhamarkodottan tegyük le a voksot a gyomorfekély mellett, és az állatot ennek megfelelően kezeljük.
A hibás diagnózist és az állat számára szükségtelen kezeléseket, valamint elsősorban a stresszt feltétlenül el kell kerülni.
Ez közvetlenül elvezet bennünket a takarmányozáshoz és az adagok kialakításához.
Itt is az az alapelv érvényes, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozást kell célul kitűzni.
Az anyagcserezavarok elkerülése érdekében biztosítani kell a folyamatos takarmánnyal és - nagyon fontos - a szénával való ellátást.
A takarmányozásnak ez egy különösen fontos aspektusa abban az esetben, ha a takarmányadag takarmánykoncentrátumból és nyers takarmányból áll.
A helyes adag kiszámításában és összetételében való orientáció gyanánt elmondjuk, hogy egy 500 kg testsúlyú és egészséges, átlagos aktivitású lovat szoktunk alapul venni, azaz egy olyan lovat, aki nem áll egész életében az istállóban, de nem is kell túlzottan megerőltető munkát végeznie.
Egy ilyen lónak a testsúlya 2%-ának megfelelő mennyiségű szénát javaslunk.
Példánk esetében ez körülbelül 10 kilogramm.
Mivel az ember oltalma alatt élő lovak mindennapi élete lényegesen különbözik a vadlovak életétől, legalább arról gondoskodnunk kell, hogy éjjel is elegendő takarmány legyen, hogy a lovak folyamatosan fogyaszthassanak belőle.
Ennek az ajánlásnak a fontossága logikusan következik a ló gyomrának és fiziológiájának, valamint a szabad tartásban élő lovak életstílusának közelebbi vizsgálatából.
A lónál folyamatosan, tehát a táplálékfelvételtől függetlenül termelődik gyomorsav.
Ami az állattartásban és az ottani etetési intervallumok tekintetében probléma lehet, az a természetben kiváló koncepció.
A lovak legelő állatként szinte patával gázolnak az élelemben. Folyamatosan hozzáférnek, és gyomruk folyamatosan készen áll az emésztésre.
De itt nemcsak magáról a gyomorról van szó.
A ló nyála bikarbonátot tartalmaz, amely a gyomorsavat leköti, megvédve ezzel a gyomrot a további sérülésektől.
A takarmány rendszeres felvétele és a lenyelés előtti jó benyálazása biztosítja a kiegyenlítő savlekötő funkciót.
Ez egy izgalmas pillanat: egyfelől fontos, hogy az állatok gondosan benyálazzák a takarmányt, ami rostban gazdag takarmány esetében egyértelműen könnyebb.
Másfelől azonban a durvaszálas takarmányt vagy az erősen fás szénát a gyomorfekély kialakulásának további okaként tartjuk számon.
Emellett a gyomorban lévő takarmány tulajdonságai is fontos szerepet játszanak.
A takarmánynak ott kellene a gyomorsavval összekeverednie.
Ha ez nem történik meg, a takarmány „egyedül marad”, miközben a gyomorsav kikezdi a gyomorfalat.
Természetesen nem hiányozhat az a kötelező figyelmeztetés sem, hogy mindig ügyelni kell a takarmány magas minőségére.
Ha például a szilázs erjedési folyamatában valami nem megfelelően ment végbe, akkor a takarmányt ne adjuk oda a lónak.
Ez gyorsan megtörténhet.
A fedőfólián egy kis lyuk is elegendő ahhoz, hogy oxigén jusson be, amely megállítja az anaerob folyamatokat, aminek következtében a takarmányt már nem lehet az állatnak adni.
Hogyan történik a gyomorfekély diagnosztizálása?
Így zajlik le a ló gyomortükrözése!
Megelőzés ide vagy oda - a már említett számokból sejthető, hogy azért ezen kívül is sok mindent lehet még tenni.
Gyakran a gyomortükrözés jelenti a választ, ha biztosan szeretnénk megtudni, hogy a ló gyomorfekélyben szenved-e.
Ez a vizsgálat endoszkóp segítségével történik, amelyet bevezetnek a ló gyomrába, hogy ott ellenőrizhessék a gyomor felületét, ill. a fekélyeket és léziókat.
Ahhoz, hogy vizsgálat jól sikerüljön, a gyomornak természetesen üresnek kell lennie.
Egy rövid időre tehát felejtsük el azokat az ajánlásokat, amelyeket a megelőzésnél említettünk.
Egy ilyen vizsgálat azt jelenti a lovak számára, hogy előtte 12-24 órával nem esznek, és 2-3 órával nem isznak.
Ezek az alapok.
Míg a gyomortükrözés tehát eső ránézésre a diagnózis szempontjából a legjobb megoldásnak tűnik, van még itt egy másik kihívás is.
A gyomorfekély jön és megy - mégpedig részben elég gyorsan.
Attól, hogy a gyomortükrözés semmilyen elváltozást nem mutat, még nincs minden rendben.
A gyomorfekély néhány nappal a vizsgálat előtt ott lehetett és közben újra eltűnhetett - vagy csak az „elégedettségre okot adó” vizsgálat után két nappal jelenik meg.
Éppen emiatt olyan fontos a lovak pontos megfigyelése és azzal egyidejűleg a fentiekben említett tünetek ismerete.
Ebben az összefüggésben az állatok egészséges állapotban való egyedi jellemzőit is ismerni kell, hogy viselkedésükben felismerhessük az eltéréseket.
További kihívást jelent a keletkező, majd megszűnő gyomorpanaszok leegyszerűsített ábrázolása.
Néhány tanulmányban ténylegesen igazolták, hogy a gyomorban lévő baktériumok a fekélyek által megtámadott területeken megtelepszenek, és ezzel akadályozzák, vagy legalábbis jelentősen lassítják a gyógyulási folyamatot.
A kutatásokhoz patkányokat használtak, mivel azoknak a lovakéhoz hasonló a gyomruk.
Miután a patkányoknak sztreptomicin és/vagy penicillin antibiotikumot adtak, a gyomorfekély gyógyulási folyamatának semmi sem állt útjában.
A tanulmány, amelyre hivatkozunk, a blogbejegyzés végén fel van sorolva, és szabadon hozzáférhető.
Az ott megemlített, releváns forrás alapján idézzük a leglényegesebb részletet:
Once gastric ulcers are present, other bacteria have been implicated in inhibiting ulcer healing.
Bacteria, including E. coli, were cultured from the stomach of horses (Al Jassim et al. 2006).
In rats, which have a compound stomach similar to horses, E. Coli administered orally, rapidly colonised acetic acid-induced gastric ulcers and impaired healing (Elliott et al. 1998).
Oral antibiotic treatment with streptomycin and/or penicillin suppressed bacterial colonisation of ulcers and accelerated ulcer healing.
Also, oral administration of lactulose resulted in an increase in Lactobacillus spp. growth and colonisation of the ulcer bed.
Accelerated ulcer healing was seen in the rats compared to placebo treated controls.
Thus, bacterial colonisation of gastric ulcers in the stomach of horses may delay ulcer healing and in this case treatment with antibiotics may be indicated.
A gyomorfekély antibiotikumokkal történő kezelésénél sokkal gyakoribb az úgynevezett inhibitorok alkalmazása, amelyek megállítják a gyomorsav termelődését és/vagy megvédik a nyálkahártyát.
Tartós megoldásnak azonban nem ígérkezik ez a kezelési mód, hiszen végeredményben a gyomorsav fontos funkciója, hogy az előzőleg keletkezett baktériumokat elpusztítsa, és így lehetővé tegye a fehérje emésztését.
A gyomorsav termelődésének elnyomása legrosszabb esetben hosszú távú bakteriális fertőzéseket okozhat.